Az a baja ennek a csapatnak, hogy el van renyhülve, mint a disznó!
Az öregek már nem a régiek, - ami természetes is - de lassan (ahogy írod is) már nem tudják vinni a csapatot. A fiataloknál pedig egyre inkább azt figyelem meg, hogy valaki minél inkább stabil, kihagyhatatlan kerettagnak érzi magát, annál inkább hajlamos a meccseken való lébecolásra. Nyquist-et és Tatar-t átlagon felüli tehetségeknek gondolom, emlékezzünk vissza, hogy robbantak be a csapatba pár éve. Azóta folyamatosan egyre lejjebb és lejjebb, szinte nem is láthatóak már.
Jelenleg Larkin és Athanasiou átlagon felüli teljesítményét csodálhatjuk (az esőét jobban de a másik is tud szép dolgokat csinálni, még ha nem is akkora tehetség), ha 1-2 éven belül stabil kerettagok lesznek hosszabb szerződéssel, ők is ugyanerre az útra lépnek így, ezt előre borítékolom!
Hol van már az a mentalitás, amikor visszavonulása előtt egy Yzerman 40 évesen is fölszántotta a jeget a lelkét kilehelve, vagy amikor egy Chelios is közel 45 évesen is csúszott mászott minden egyes kibaszott korongért??? Na ezektől voltunk első sorban ott ahol, a többi mind másodlagos!
Ez már régen nem az a mentalitás és ez így már régen nem a Wings!!!
Tudjátok melyik csapat ez? Ez az a New York Rangers, amely anno a kiöregedett sztárokból lett összevásárolva, ahol mindenki csak "kiszolgált" sztárjátékosként szeretett volna egzisztálni. Persze egy kis különbség azért van: Ott anno olyan öreg játékosok voltak, akiknek már azt megelőzően innen-onnan csak csurrant-cseppent némi felmutatható eredmény, itt viszont az új generáció minden felmutatható eredmény nélkül csinálja ugyanezt.
Jelenleg ott tartunk, hogy a meccs felénél vesszük észre, hogy kint vagyunk a jégen és a meccs mellesleg elment.
Katasztrófa!

A hiányosságok:
Nem szeretnék külön kitérni a védelemre, ezerszer kitárgyaltuk, hogy nincsen (nem csak "védekező" de "támadást kiszolgáló" védelem sem). Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nagyon sok csapat küszködik a ligában súlyos hiányosságokkal, mégis sokan tudják kompenzálni ezt. Ezzel a kerettel, még így is stabilan, legalább a 4-6 között kellene zárnunk az alapszakaszt a főcsoportban, az más kérdés, hogy kupaesélyesek nem vagyunk (vagy csak nagyon nagy szerencsével).

Az edző kérdése:
(Ezzel kapcsolatban szentségtörő leszek, viszont kizárólag csak a teljesen szubjektív megérzéseimet írom, mert ebbe a mélységbe már nem tudok belelátni a csapat belső dolgaiba)
Szerintem sem Babcock-al sem Blashill-el nem volt és nincs probléma! Az első a világ egyik legjobb szakembere, a másik pedig szintén egy átlagon felüli képességű edző. Hanem egy jó edző kint a kispadon csak a siker egyik fele! A másik fele ott bent a jégen egy olyan valaki, aki bentről látja a dolgokat, aki bentről tud fegyelmet tartani, aki ismeri a csapattársai képességeit és ki is tudja hozni belőlük a legjobbat s kitűnő problémakezelési képességekkel is rendelkezik (beleértve a mentálisakat is egy csapaton belül) stb...stb... akinek egy tökéletes kapocsként kellene működnie a játékosok és az edző között: szóval arról írok, aki egy csapatban azt a bizonyos "C" jelet viseli, mert ugyanis az az egyre erősödő szubjektív megérzésem, hogy Zetterberg erre nem alkalmas és - ami még rosszabb - nincs is nagyon más olyan, akit most jelenleg el tudnék képzelni a csapatban ennek betöltésére.
Ne értsetek félre:
- Nem egy önelégült majom, mint a Caps-ban Ovechkin - nem ilyen értelemben!
- Nem egy hisztis kurva, mint a Sharks-ban volt Thornton - nem is ilyen értelemben!
Ezeknél mentalitásban nagyságrendekkel komolyabb ember és a játéktudásához sem fér semmi kétség. De a megérzéseim alapján nincs meg a megfelelő tekintélye a csapat előtt, nem érzek benne egy olyan vezéregyéniségekben rejlő többletet, amit Yzerman-ben és Lidström-ben éreztem. Közel sem...